Reggel igazán korán kellett kelnem, mert este még semmilyen pontos informciót nem találtam a sztrájk kezdetéről és arról sem, hogy meddig tart. Hiába próbáltam telefonon tájékoztatást kérni, egyszerűen negyed óra csörgetés után sem vették föl a telefont. A busz hamarabb indult, esélyem sem volt elérni.
A vasútállomáson 20 perccel többet kellett várnom a késé miatt, nem gond! Fogtam egy A/4-es lapot és a következő felírattal láttam el: SZTRÁJKOLOK A SZTRÁJKOLÓ VASUTASOK ELLEN!
Felszálltam a vonatra, és mit ad Isten? Pont egy vasutassal hozott ösze a sors, aki épp utazott valahová. Lefényképezte a táblácskámat, majd élénk vitába kezdett velem, miután mondta, hogy vegyem le a táblát. Én meg mondtam neki, hogy nem, nekem is jogom van sztrájkolni. Néha kissé indulatosan próbált meggyőzni, néha kissé hangosabban, de mondhatni kultúrált vitapartnerem volt. A kalauz azonban azt mondta, hogy igazam van, jól teszem.
Átszállásnál mindenki felé fordultam, kezemben a lappal, páran megmosolyogták, de sokakhoz eljutott az üzenetem. Az átszállás után a vonaton már hárman gratuláltak az ötletemhez.
A suliban is kitartottam, mindenhová hurcoltam magammal demonstrációs kellékemet.
Útközben többen is rámmosolyogtak, miután elolvasták mit írtam magam elé.
A nap felénél elkapott a fáradság is, hiszen fárasztó munka a sztrájkolás, a kezem néha megremegett, de erőt vettem magamon és tartottam magam a reggeli elhatározásomhoz.
A sztrájkot a mai napra befejeztem, a lapt letettem, de a kenyérre ma már juszt se kenek vajat!!!
A képen a táblám látható, kiegészítve a sztrájkkal, a meg nem kent szomorú kenyérrel!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
